Kétszáz éve, 1819. június 5-én született John Couch Adams angol matematikus és csillagász, a Neptunusz egyik felfedezője. Adams a cornwalli Laneast falucskában látta meg a napvilágot, egy hétgyermekes, szegény földműves legidősebb fiaként.
A család buzgón követte a metodista egyház tanait, egyik testvére misszionárius lett; legkisebb öccse pedig szintén neves fizikus. Adams tizenkét évesen került Devonportba, ahol egy tiszteletes rokona magániskolát tartott fenn. A matematika iránti rajongása korán megmutatkozott, délutánjait szívesen töltötte a helyi könyvtárban, ahol behatóbban megismerkedhetett a reáltudományokkal.
Tizenhat évesen megfigyelte a 75 évente feltűnő Halley-üstökös vonulását, ez az élmény késztette arra, hogy saját csillagászati számításokat készítsen. Húszévesen, ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen, amelyet kimagasló eredménnyel és számos kitüntetéssel, évfolyamelsőként fejezett be 1843-ban.
A frissen felfedezett Uránusz mozgásában tapasztalt szabálytalanságokból, amelyek 1821-22-ben (ma már tudjuk, hogy az Uránusz és Neptunusz együttállásakor) felerősödtek, 1834-ben Thomas J. Hussey angol amatőr csillagász egy lehetséges új bolygó zavaró hatására következtetett. Adams még egyetemistaként határozta el, hogy az Uránusz pályaháborgásait felhasználva kiszámítja a feltételezett új bolygó helyét. Naplójába a következőt jegyezte fel: "A hét elején kutatási tervet készítettem, és amint a fokozatom megszerzése után lehetséges, megvizsgálom az Uránusz mozgásának szabálytalanságait. abból a célból, hogy kiderítsem, vajon ezek nem egy feltételezett távolabbi bolygó hatásának tulajdoníthatók-e".
John Couch Adams 1888-ban, Hubert von Herkomer festményén
© Hubert von Herkomer
Négy év kitartó munkával kiszámította a feltételezett bolygó helyét, tömegét és pályaelemeit is, s eredményeit 1841. október 21-én elküldte a királyi csillagda akkori vezetőjének, George Biddell Airynek, azt kérve tőle, hogy keressék meg az új égitestet. Airy azonban, aki az Uránusz mozgásának rendellenességeit a gravitációs elmélet tökéletlenségével magyarázta, nem foglalkozott Adams levelével, ezért Nagy-Britanniában sokan őt okolják, amiért nem angolok fedezték fel a Naprendszer nyolcadik bolygóját. Adams 1845-ben érintkezésbe lépett a cambridge-i obszervatórium vezetőjével is, de a csillagvizsgálónak nem volt megbízható térképe az égbolt azon részéről, ahol az új bolygót keresni kellett, így – noha kétszer is látómezejükbe került – nem vették észre a Neptunuszt.
A francia Urbain Le Verrier – Adamstől teljesen függetlenül – az Uránusz számított és megfigyelt mozgásának eltéréseiből szintén kiszámolta a zavaró égitest adatait. Dolgozatát, amelyben megadta a bolygó nagyságát és előre látható pozícióját is, 1846. augusztus 31-én nyújtotta be a francia akadémiának. Mivel a párizsi obszervatórium is halogatta a megfigyeléseket, a francia csillagász levélben elküldte számításait Berlinbe. A német Johann Gottfried Galle még a levél kézhezvételének napján, illetve éjszakáján, 1846. szeptember 23-án Heinrich Louis d'Arrest nevű diákjával a jelzett helytől 1 fok távolságra megtalálta a feltételezett égitestet, amely másnapra elmozdult helyéről, s így igazolódott, hogy nem csillag, hanem egy új bolygó. A felfedezés elsőbbségéért folytatott francia-angol tudományos vita végül konszenzussal zárult, Adams és Le Verrier közösen osztoznak a dicsőségben. A bolygó elnevezése körül komoly viták zajlottak, a nem túl szerény Le Verrier saját nevét javasolta, de végül a többi bolygóhoz hasonlóan a görög-római mitológia egyik istenéről, Neptunuszról nevezték el.
Adams 1843-tól a cambridge-i St. John's College, 1852-től élete végéig a Pembroke College tanára volt, 1861-től a cambridge-i obszervatóriumot igazgatta. Fontos felfedezéseket tett a meteorrajok és üstökösök közti kapcsolatok tisztázásában, kimutatta, hogy a 33 évente, november első felében jelentkező Leonida-meteorraj az 55P/Tempel-Tuttle üstökösből ered. A francia matematikus és csillagász Pierre-Simon de Laplace-nál pontosabban írta le a Hold mozgását, táblázatot állított össze a Hold-parallaxisokról, s tanulmányozta a földmágnesességet is. Élete végén, Airy lemondása után felajánlották neki a királyi csillagász tisztségét, de idős korára való tekintettel nemet mondott. Hosszú betegség után, 1892. január 21-én halt meg Cambridge-ben, sírhelye a cambridge-i St. Giles temetőben található.
Adams 1866-ban elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság Aranyérmét, kétszer volt a brit csillagászati társaság elnöke, emléktáblája található a Westminster-apátságban, de a neki felajánlott lovagi címet szerénységből visszautasította. Nevét viseli egy holdkráter és a Neptunusz legkülső ismert gyűrűje, a Cambridge-i Egyetemen felfedezése emlékére Adams-díjat alapítottak.
Forrás: HVG.hu
