Ellopott szovjet vadászgép, ejtőernyős próbababa, kipukkadt kutatóléggömb – vagy mégis földönkívüliek és ufók lehettek a szigorúan őrzött bázison? Jó kérdés, de még aki hisz a repülő csészealjakban, az sem lesz okosabb a titkos amerikai támaszpont megrohamozásától.
Hiába iratkoztak fel közel kétmillióan, ettől még vicc marad, hogy tömegeknek kellene megrohamozniuk egy nagyon titkos, sőt nagyon titokzatos amerikai légitámaszpontot. A Facebook-eseményt szeptemberre harangozták be. Valóra váltásának esélyeit tükrözi a tervnek már az az eleme is, hogy a résztvevőknek gyorsabban kell futniuk, mint az őrség lövedékei. Aki járatos a japán rajzfilmek világában: ez lenne a naruto futás.
Na de komolyan: mi is ez a támaszpont? Az Area 51 (51-es körzet) néven emlegetett hatalmas létesítmény a második világháború után jött létre Nevadában, és annyira titkos, hogy hivatalosan csak 2013-ban ismerték el a létezését. A műholdas térképeken mindmáig igyekeznek elkenni a részleteket. A titoktartás is okozhatja, hogy a legvadabb ufó- és összeesküvés-elméletek lengik körül.
Józanabb források felderítőléggömb maradványaiként ismertetik azt, amit 1947-ben a közeli Új-Mexikóban, Roswell közelében talált egy gazdálkodó a juhlegelőn. Ufóvá lényegülését nagyban elősegítette, hogy egy Kenneth Arnold nevű pilóta két héttel korábban furcsa tárgyakat észlelt a levegőben, ezeket repülő csészaljakként emlegette, megadva ezzel a jelenség azóta közkeletű nevét, és megalapozva ezzel az amerikai közvélemény jelentős részének ufóhiedelmét. A légierő akkor azt közölte, hogy időjárási ballonról volt szó.
Ez nem volt egészen igaz, de akkor nem beszélhettek a Mogul-tervről. Csak 1994-ben hozták nyilvánosságra, hogy az amerikai légierő jó magasra felküldött léggömbökről figyelte érzékeny mikrofonokkal a szovjet kísérleti atomrobbantásokat. Hasonlóképpen titkos katonai kísérletek váltották ki az 51-es körzet körüli további ufólegendát, amely szerint földönkívüli lények holttesteire bukkantak a bázis közelében, majd a tetemeket boncolás céljából a titkos laborokba vitték.
Ahogyan 1997-ben a légierő utólag elmondta, a kísérletekkel azt kutatták, mi történhet az emberekkel, ha magasról lezuhannak. Ehhez próbababákat (a mai autós töréstesztekben használatos dummykhoz hasonlókat) dobtak le ejtőernyővel, a többi között az Operation High Dive keretében. Néhány furcsa alak elszállítására a környékbeli lakosság is felfigyelt. Bár a légügyi magyarázat hihetőbben hangzik, mint az alienek boncolása, a több évtizedes titoktartás miatt a legenda kiirthatatlan.
Szintén az Area 51 volt a kiindulópontja az ufómegfigyelések egy külön fejezetének. A bázison fejlesztették a Lockheed U-2 kémrepülőgépet, amely akkoriban szokatlan magasságban rejtőzve száguldott. Akik felfigyeltek a tesztrepüléseire, nem ismerhették a szupertitkos gépet, kínálkozott tehát, hogy ufókra gondoljanak.
Nem volt ennyire babonás a szovjet légvédelem: a hidegháborús idők egyik híres története, hogy 1960-ban Szverdlovszk (a mai Jekatyerinburg) közelében – igen, elég mélyen a Szovjetunió légterében – föld-levegő rakétával leszedtek egy U-2-est. Az amerikaiak nem sokáig hivatkozhattak meteorológiai kutatásra, mert a pilóta, Gary Powers ejtőernyővel földet ért, majd pár nap elteltével megjelent a szovjet sajtóban. Kémkedésért elítélték, aztán két év múlva egy nevezetes berlini fogolycsere keretében kicserélték Rudolph Abel szovjet mesterkémért.
Forrás: HVG.hu
