A történelmi jelentőségű koronavírus járvány (COVID-19) idején a legtöbb cégvezető gondolatai vállalat és alkalmazottai épsége körül forogtak. Sokan egészen rendhagyó módszerekkel igyekeztek biztosítani munkatársaik jólétét és pénzügyi stabilitását. Azonban ahogy egyértelművé vált, hogy ez az egész helyzet nem csupán néhány hétig tart majd, a cégek vezetőségei belátták, hogy itt bizony hosszútávú újratervezésre lesz szükség.
Az új stratégiák két fő gondolatra épülnek.
Az egyik, hogy mivel ez a rendkívüli helyzet soha nem látott kihívások elé állítja őket, a cégeknek alkalmazottaik minden szükségletére ügyelniük kell. Ezek közül a legalapvetőbb persze a biztonság, de elengedhetetlen az is, hogy az olyan szükségleteknek is eleget tegyenek, mint az őszinte kommunikáció, a hiteles kapcsolatok, a stabilitás, a növekedés és hogy az ember értékes szerepet kaphasson ebben a krízishelyzetben.
A másik, hogy sok cégvezető három fázisban gondolkodik a vírushelyzetről. Ezek nevei és időtartamai ugyan cégenként eltérnek egymástól, de általánosságban három fő szakaszról beszélünk: a vesztegzár-fázisról, az újranyitási fázisról, illetve a covid-19 utáni fázisról.
E két gondolatmenet ötvözésével a cégvezetők sokkal hatékonyabban kezelhetik a helyzetet, és dinamikusan alkalmazkodhatnak beosztottjaik szükségleteihez a különböző fázisokban.
Lássuk részletesebben, hogy miket is tesznek (és tehetnek) a cégek a koronavírus őket érintő szakaszaiban!
Emberi szükségletek a vesztegzár-fázisban
A legtöbb cég már túl van ezen a fázison. Ez volt a koronavírus azon szakasza, ahol a cégvezetők első prioritása munkavállalóik biztonsága volt. Ennek érdekében otthoni munkavégzésre váltottak, fokozottan ügyeltek a munkahelyek fertőtlenítésére és sok helyen még a szolgáltatások jellegén is váltottak (pl. érintésmentes kézbesítés).
Az egészségügyi biztonság mellett a pénzügyi stabilitás is fontos kérdés volt, és számos cégvezető igyekezett a lehető legemberségesebb megoldásokhoz folyamodni. Sokan próbálták a lehető legtöbb alkalmazottjukat megtartani – még ha szabadságra is kényszerültek küldeni őket – és megemelték a frontvonalon dolgozók béreit is. Voltak olyan szervezetek is, amelyek munkavállalói segélyalapot hoztak létre, hogy enyhítsék az alkalmazottak pénzügyi helyzetét. Egyes helyeken még a felsővezetők is beáldozták fizetésük egy részét.
Fontos szükségletek továbbá a mentális stabilitás, és sok helyen igyekeztek ezt is biztosítani a munkavállalók számára. Számos vállalat kommunikált nyíltan, őszintén és átlátszóan alkalmazottaival, ráadásul mindezt a lehető legtöbb emberi kapcsolat biztosításával (pl. videós üzenetek szöveges emailek helyett, rendszeresített kávészünetek, stb.) Bizonyos cégek még mentális egészségügyi támogatást is biztosítanak dolgozóik számára (jóga, meditáció, stb.), hogy azok megőrizhessék lelki és szellemi stabilitásukat ebben a bizonytalan időszakban.
Szóval mit tehetnek a cégvezetők munkavállalóik még magasabb szintű szükségleteiért? A vészhelyzetekről kialakult általános vélemény szerint ilyenkor egy erős, higgadt, elszánt és a végsőkig kitartó vezérre van szükség, aki mindig ura a helyzetnek, és egy emberként viszi a hátán egész vállalatát. De mi van, ha a jelenlegi helyzetben nem épp ez a legmegfelelőbb vezetői modell? Félreértés ne essék, igenis szükség van olyan vezetőkre, akik képesek józanésszel gondolkodni, döntéseket hozni és előállni a legjobb megoldásokkal. De ha valamikor, akkor pont most olyan vezéregyéniségek is kellenek, akik sérülékenységet és empátiát mutatnak. Ha megfigyeljük, a koronavírusban eddig legjobban teljesítő országok (Új-Zéland, Németország, Izland, Norvégia, stb.) nagy részét nők vezetik, akik egyrészt tudományos tények, másrészt emberi érzelmek szerint hozzák meg legfontosabb döntéseiket.
