IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Nincs is ezzel semmi baj, ezért a legnépszerűbb kereső a Google, ezért kell sokat fizetni a részvényeiért, ezért ér annyit, mint az IBM. És mint azt Schmidt vezérigazgató el szokta mondani: "Aki azt mondja, hogy a Google túl erős, arra céloz, hogy a felhasználók valahogy rossz döntést hoznak."
A Google tehát értünk erős, általunk erős. A baj azzal van, hogy az irdatlan információtömeg és az effektív monopólium miatt a Google kezében mérhetetlen hatalom összpontosul, akkora hatalom, ami nemcsak az amerikai elnök megválasztását képes befolyásolni, de nagy múltú cégeket tehet tönkre akár véletlenül is, sőt akármekkora közhely, örökre megváltoztathatja a világról alkotott képünket.
Vicces kis példa a napokból a gazdasági hatásra: a United Airlines részvényeinek értékesítését fel kellett függeszteni [18], mert a Google News-ban véletlenül megjelent egy 2002-es hír a légitársaság csődjéről. A Google hírszolgáltatása automatikusan listázza a cég által megbízhatónak ítélt hírforrások anyagait, a Google szerint tehát az eredeti hír közlője, a Chicago Tribune volt a hibás, a Tribune szerint a Google, de mindegy is: a United részvényei 76 százalékot zuhantak, mire az egész kiderült.
Link statisztika
Ez persze csak apró ballépés; Chris Anderson, a techvilágban véleményformáló Wired magazin főszerkesztője viszont júniusi vezércikkében [19] egyenesen az elméleti tudás, sőt a tudományos módszerek halálát jósolja a Google és társai által dominált petabájt-korban. "A Google alapfilozófiája, hogy fogalmunk sincs, miért jobb ez a weboldal, mint a másik" - írja Anderson. "Ha a bejövő linkek statisztikája azt mutatja, nekünk az már jó."
Anderson szerint ebben a korban az adatokat (minél több adatot, lehetőleg az összes adatot) kell először is matematikai módszerekkel megvizsgálni, és elég őket azután kontextusba helyezni. "Kidobhatjuk az összes emberi viselkedést leíró elméletet, a nyelvészettől a szociológiáig.
Elfelejthetjük a taxonómiát, az ontológiát és a pszichológiát. Ki tudja, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy? A fontos, hogy viselkednek, és mi ezt példátlan hűséggel tudjuk követni, mérni. Ha elég adat áll rendelkezésre, a számok magukért beszélnek."
Google túlerőben
Az egészben nem a Wiredre régóta jellemző, főszerkesztőtől független techfetisizmus a félelmetes, hanem hogy ezt a véleményt nagy valószínűséggel nemcsak a Google-nél, hanem az egész Szilícium-völgyben osztják, legfeljebb nem fogalmazzák meg ilyen szépen, sarkosan.
Európa ezzel szemben évek óta retteg
"Túl erős a Google?" - kérdezte cikkének [20] címében már 2003-ban a BBC szerzője, Bill Thompson. "Talán eljött az ideje, hogy a domináns webkeresőt annak ismerjük el, ami: közmű, amelyet a köz érdekében szabályozni kell" - írta Thompson. "Az a kormányzat, amely komolyan gondolja, hogy a társadalomnak java kell származzon az internetből, neki is állhatna a Google átvizsgálásának".
Thompson aggodalmában rögtön egy a webkeresők fölött őrködő szervezett, az Ofsearch felállítását is javasolta, nyilván a brit médiafelügyelet, az Ofcom [21] mintájára.
"Túl erős a Google?" - kérdezte cikkének [22] címében négy évvel később, 2007-ben az amerikai Business Week szerzője, Rob Hof. "Az, hogy [a Google] az adatok felsőbbrendűségét hirdeti az emberi ítélet felett, keresőalgoritmusától kezdve egészen az alkalmazottak felvételének tudományosításáig, egyeseket borzongással tölt el."
"A Google-t meg kell állítani" - jelentette ki [23] tavaly év végén Hermann Maurer professzor, a Grazi Egyetem informatikai tanszékének vezetője. "A Google nyílt célja, hogy mindent tudjon, ami a világon megtudható. Nem lehet eltűrni, hogy egy magáncégnek ekkora hatalma legyen: kénye-kedve szerint zsarolhatja, irányíthatja és uralhatja a világot."
Maurer és kutatótársai azt állítják, hogy a Google valóságunk első számú interfészévé vált, ugyanakkor nagy mértékben behatol az emberek magánszférájába, és olyan sok információt tárol, hogy a világ legnagyobb detektívügynöksége válhatna belőle.
"Még ha a Google most nem is használja ki ezt a potenciált, elképzelhető, hogy később a részvényesek nyomására rákényszerül" - írja Maurer tanulmányában.
Hasonlóan látja [24] a helyzetet a brit Andrew Keen, Az amatőr kultusza című könyv szerzője, az internet és főleg a Web 2.0 önjelölt kritikusa, aki szerint "a Google-höz képest a Stasi és a KGB olyan, mint az ártatlan nagymama a szomszédból". Ha még lehet ennél is tovább menni, akkor George Dyson amerikai tudománytörténész még ennél is tovább megy: mivel "a Google egyetlen hatalmas adattárház, az információs gazdaság nyersolaja", eljöhet az idő, hogy a kereső puszta léte egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent majd.
Rossz hír: Ön nem létezik
A Google információs egyeduralma, interfészjellege a hétköznapokban gyakorlatilag azt jelenti, hogy amit a kereső megtalál, az létezik, amit nem talál meg, az nem létezik. Tegyen egy próbát, keressen saját magára: ott van a neve az első tíz találat között? Ha nincs, ön nem létezik.
És bár a Google folyamatosan a szent - és természetesen titkos - algoritmusra hivatkozik, amelynek alapján megjeleníti a találatokat, mondván, mindenről a matematika tehet, számos bizonyíték van arra, hogy a cég, ha akar, simán manipulálja az eredményeket. Vagyis, ha elfogadjuk a petabájt-korban hívők logikáját, megváltoztatja a valóságot.
Talán emlékeznek még Elinor Millsre, a Cnet újságírójára, aki azzal igyekezett [25] bizonyítani a cég veszélyességét a magánszférára, hogy rákeresett a Google vezérigazgatójára, Eric Schmidtre, és megírta, amit talált. A Google válaszul fogta magát, és eltávolította a találatokat a keresésből, mellesleg egy évre feketelistára tette a Cnetet. Ha pedig valaki olyan szerencsés, hogy éppen Kínában tartózkodik, keressen már rá Tibetre, és mesélje el, mit talált.
Házi feladat a többieknek itt Európában: próbálják megtalálni Dick Cheney alelnök házát a Google Mapsen (még segítünk is, a cím: 1 Observatory Circle, Washington DC). Esetleg keressék meg a Google Street View-ban a garázst, ahonnan a Google indult (232 Santa Margarita Avenue. Menlo Park, CA).
Hogyan lehet megállítani a Google-t? Maurer professzor szerint célzott stratégiával sehogy; ahhoz a Google túl nagy. Ő azt mondja, a megoldás a speciális, egy-egy területen jó keresők elterjedésében lehet. Fakultatív házi feladat: csináljon valaki gyorsan egy jó keresőt, ha már a Yahoonak meg a Microsoftnak nem sikerül.
Az igazán optimisták, mint Geoffrey Moore szilícium-völgybeli techszakértő, a versenyben és a piacban bíznak: "az egyes ökoszisztémák mindig úgy szerveződnek, hogy megregulázzák a túlságosan megerősödő vállalkozásokat". Ez persze nem mindig jön be, a világ egyik legerősebb, és kétségtelenül monopolhelyzetben lévő cégét, a Microsoftot például nemhogy a piacnak, de még az amerikai kormányzatnak sem sikerült megreguláznia. Talán majd a Google-nek sikerül.
Forrás: Index.hu
