Az elektronikus hulladék növekedése jelentős része a komputerek rohamos ütemű elavulásából következik, az életciklus általában egy céges pc esetében 2-3 év (ebbe az operációs rendszerek újabb és újabb generációja is belejátszik, gondoljunk a Vistára váltással kapcsolatos „muszáj-fejlesztésekre”).
Ez az adat akkor nyer mélyebb értelmet, ha tudjuk, hogy több jelentés szerint is a világon 2007 végén mintegy egymilliárd számítógép működött. Ennyi komputer üzemelése során egyébként annyi üvegházhatású gáz szabadul fel (nagyjából a globális kibocsátás 2 százaléka), mint a szintén komoly szennyező faktornak tartott légi közlekedés hatására.
És úgy tűnik, az imént felsorolt előnyök még nem kompenzálják ezt a növekvő hatást, illetve az is egyre egyértelműbbé válik, hogy az ilyen jellegű hatások mérése, vagy egyáltalán mérhető kategóriákra bontása komoly kihívást jelent majd a jövőben.
A salzburgi Center for Advanced Studies and Research in Information and Communication Technologies & Society kutatója, Christian Fuchs több kritikai cikkben gyűjtötte össze az elvárt, de eddig be nem igazolódott várakozásokat. Mint azt említettük már, az egyik leginkább elterjedt álláspont szerint a távmunka, illetve a videokonferenciák és az emailkommunikáció elterjedése jelentősen csökkentheti az utazásból fakadó környezetterhelést.
Ha a távmunkát tekintjük, a hatás egyelőre nem jelentős, a fejlett országokban is csak a munkaerő töredéke tekinthető távmunkásnak, miközben az ő utazásaiknak is csak egy kis része kapcsolatos tisztán munkával – nem is beszélve arról, hogy például az otthon maradó dolgozó az egyébként hazafelé elvégzett bevásárláshoz, illetve egyéb, nem munkával kapcsolatos teendőihez kénytelen kimozdulni, máris megingatva a pusztán az ingázás elmaradásából végzett kibocsátás-megtakarítás kalkulációit.
Mindezek mellett a személyes és üzleti kapcsolatok globális mértékben egyre intenzívebbek lesznek, ezáltal erősödik a személyes találkozás iránti igény, azaz a kommunikáció még további utazásokat is indukálhat. A Wuppertal Institute Ausztria, Németország, Japán, Hollandia és az USA esetében pedig egyenesen pozitív korrelációt fedezett fel az IKT-eszközök funkcionalitásának növekedése és a hozzáférés terjedése, illetve az üzleti utak iránti megnövekedett igény között.
Az ipari társadalom információs társadalomba történő átmenetével kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy a gazdaság erőforrás-függősége csökken. Új termékek jelennek meg, melyek előállítása, szállítása és értékesítése jóval kevesebb alapanyagot emészt fel.
Ez természetesen így van, miként igaz az is, hogy az IKT-szektor a gazdaságon belül a tisztábbak közé tartozik, ha az energia- és erőforrásigényt, valamint a CO2-kibocsátást vizsgáljuk. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az IKT-szektor bővülése mellett az olyan iparágak, mint az építőipar, az élelmiszeripar, a ruházat vagy éppen az egészségügyhöz és a szabadidős tevékenységekhez kacsolódó termékek előállítása sem esik vissza, sőt, szintén növekszik.
Érdemes pár szót ejteni végezetül a papírfelhasználás változásáról. A Kanadai Statisztikai Hivatal adatai szerint az előállított és a nyomtatásra, írásra felhasznált papír mennyisége az utóbbi két évtizedben több mint duplájára növekedett, de hasonló adatokat ismertet a Global Action Plan jelentése is.
Ez a tendencia nem csak az IKT-mutatók alapján igen fejlett Kanadában, hanem a világ több részén is tapasztalható, különösen a gyorsan növekvő ázsiai térségben. A növekedés nagymértékben köszönhető az otthoni nyomtatók elterjedésének, illetve a céges nyomtatások ésszerűtlenségének is: egy átlagos brit irodai munkás 22 oldalt nyomtat naponta, miközben kutatások bebizonyították, hogy ennek a mennyiségnek közel fele (44%) tökéletesen felesleges
A leírtak alapján nehéz egyértelmű képet rajzolni a helyzetről. Az IKT-eszközök új termelési és fogyasztási módot nyújtanak, amelyek kedvezően és kedvezőtlenül is hathatnak a környezetre. A bemutatott példák azt bizonyítják, hogy a kezdeti, optimista várakozások nem igazolódtak be – legalábbis eddig. Hogy be fognak-e egyáltalán valaha, az leginkább az emberektől függ.
A The American Consumer Institute 2007 végén megjelent tanulmánya szerint mindenesetre az USA-ban a következő 10 évben a szélessávú internet segítségével a jelenlegi (és növekvő szintű) 7,9 milliárd tonnás CO2 kibocsátást mintegy 1 milliárd tonnával lehetne csökkenteni.
Ezt elsősorban a már említett e-kereskedelem-telekonferencia-távmunka-dematerializáció segítségével (utóbbi esetében főleg a papír és a zene és filmipar által hordozóként használt anyagok használatának csökkentésével) történne. Hogy az egyébként részletes kalkulációk mennyire helyesek, az idő majd megmutatja.
A lehetőség mindenesetre fennáll, és nemcsak az eddig említett tényezőkben. A vékony kliensek újult térhódítása, a virtualizáció mind szélesebb körű használata is egy olyan irányba mutat, mely a már-már direktívák szintjén rögzített „zöld” hardverelőállítással, vagy a már említett, és a versenyképesség miatt is kényszeríttet hatékonyságnöveléssel öko-tudatosabb irányba vezethet.
Az mindenesetre biztos, hogy a környezethez és a természeti erőforrásokhoz való viszony tekintetében az információs korszak nem jelent az ipari társadalmaknál újabb minőséget, ugyanazokat a deficiteket mutatja, a kapitalizmus alaplogikája mentén. A jövő fog választ adni arra, hogy az ökológiai válság szélesedésével valóban kihasználja-e az emberiség az IKT-eszközökben rejlő a lehetőségeket, melyek az erőforrásokkal való helyes gazdálkodás és a valóban fenntartható fejlődés irányába mutatnak.
Forrás:
Hasznos volt számodra ez a cikk?
Mondd el mennyire!
Szavazatok száma: 175
Átlagos értékelés: 4.8
tevékenység egy lehetséges nemmegfelelõség, vagy más nem kívánatos lehetséges... Tovább
