A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legelterjedtebb, mert a legegyszerûbb az a felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg:
- a települési (vagy kommunális) és
- a termelési (vagy ipari, beleértve a szolgáltatások és a mezõgazdaság területén keletkezõket is) hulladékok csoportját, de ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a "veszélyesnek", illetve "nem veszélyesnek" ítélhetõ hulladékokat is.
Az elsõ csoportba sorolják a közvetlen emberi szükségletek kielégítése folytán keletkezõ, nem ipari vagy egyéb tevékenységbõl származó, túlnyomórészt a háztartásokban keletkezõ hulladékokat. A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különbözõ termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezõgazdaság és a szolgáltatások területén. A veszélyesség megítélése és a veszélyes hulladékok körének meghatározása a legkevésbé egységes, itt országonként jelentõs eltérések vannak: egyes helyeken szélesebb körben, máshol konkrétabban meghatározott feltételek szerint sorolják ide a különleges szennyezettségû hulladékokat. Általában azok tartoznak ide, amelyek a vonatkozó elõírásokban, illetve jogszabályokban rögzített határértékeknél nagyobb mennyiségben (koncentrációban) tartalmaznak bizonyos meghatározott veszélyes anyagokat.
Rendszerint teljesen külön kategóriát képeznek a radioaktív és a radioaktív szennyezettségû anyagok, amelyek külön ellenõrzési rendszerben vannak számon tartva, kezelve és elhelyezve.
Látható, hogy az eredet szerinti csoportosítás eléggé nagyvonalú, amelyben - a keletkezési hely mellett - különösen a veszélyes hulladékok esetében figyelembe vesznek bizonyos minõségi jellemzõket is. Ennek ellenére - fõleg a második csoportban - igen különbözõ, egymástól eltérõ összetételû és konzisztenciájú hulladékok kerülnek azonos csoportba, ami miatt rendszerint valamilyen további osztályozásra van szükség. Japánban pl. az ipari (termelési) hulladékokat a statisztikai adatközlésekben is 19 csoportba sorolják, amelyek a következõk:
- Hamu
- Isza
- Hulladék olaj
- Hulladék sav
- Hulladék lúg
- Mûanyag hulladék
- Hulladék papír
- Fahulladék
- Rongy
- Növényi és állati eredetû hulladék
- Hulladék gumi
- Fémhulladék
- Üveg- és porcelán-törmelék
- Salak
- Építési hulladék
- Állati ürülék
- Állati tetemek
- Por
- Hulladékkezelés után visszamaradt anyagok
A halmazállapotuk szerint megkülönböztetünk:
- szilárd,
- folyékony
- iszapszerû
- gáznemû
Ez a fajta csoportosítás elsõsorban a hulladékok manipulálása, a gyûjtés, a szállítás, a tárolás elõkészítése és megszervezése miatt fontos, hiszen a beltartalom szerint ugyancsak heterogén hulladékféleségek szerepelhetnek egymás mellett egy-egy csoportban.
Megfelelõ ipari háttér hiányában általában megoldatlan az újrahasznosítható hulladékok szétválasztása, elkülönített gyûjtése és újrafelhasználása, ami a keletkezõ hulladéktömeg elhelyezését is megnehezíti.
Magyarországon a termelésben keletkezõ mintegy 100 millió tonna hulladék felét hasznosítják újra, ami az összes anyagfelhasználásnak azonban csak 3%-a. A hulladékszegény technológiák bevezetése a fejlesztések, rekonstrukciók elmaradása miatt csak a kezdeteknél tart. A kormányzat ezért a hulladékok keletkezését csökkentõ, az újrahasznosítást ösztönzõ programot indít.
Az érdekeltség megteremtéséhez elengedhetetlen az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák és termékek, valamint a hulladékhasznosítás gazdasági preferálása. Fontos és sürgetõ feladat a jelentõs környezeti veszélyeztetést okozó illegális hulladéklerakók és a szennyezett területek felkutatása, feltárása, felszámolása.
Minõségük szerint lenne a legfontosabb osztályoznia hulladékokat, de a nagy összetételbeli eltérések miatt igen sok csoportot kellene kialakítani. Ha van is egy-egy jellemzõ közös mutató, a minõséget jelzõ paraméterek zömében nagy különbségek adódnak még az eredet szerint azonos hulladékok között is, amelyek miatt a csoportok további bontása válik szükségessé. A minõség ismerete különösen a kezelés, a feldolgozás, az ártalmatlanítás szempontjából döntõ fontosságú, ahol másodlagossá, vagy még érdektelenebbé válnak az eredet szerinti értékelések.
A legfontosabb és a leggyakrabban igényelt, kiválasztott fizikai, kémiai és biológiai paraméterek szerint szokták minõsíteni a hulladékokat.
A tervezés számára minden esetben szükséges adatokat nyerni, illetve szolgáltatni.
- a morfológiai jellemzõk közül a darabosság (szemcseméret), a konzisztencia, a nedvességtartalom és a hamutartalom értékeirõl,
- a kémiai jellemzõk közül pedig a szervesanyag-tartalom, a C/N arány, a pH, a nyomelemek és az N-, P-, K-tartalom értékeirõl.
Ezen túlmenõen vizsgálják még a vízáteresztõ képességet (az áteresztõ képességi együtthatót), a víz hatására bekövetkezõ térfogatváltozást, az éghetõséget, az öngyulladást, a tûz- és robbanásveszélyességet, a bûzösséget, a porszennyezõ hatást, a bomlékonyságot, a vízoldhatóságot, a vizes oldat kémhatásváltozását, valamint az anyag fertõzést terjesztõ és sugárzó voltát, illetve ezek mértékét.
Külön kell említést tenni a veszélyes hulladékokról, amelyeket a jelenleg érvényben lévõ 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet szabályoz és sorol veszélyességi osztályokba. A rendelet szerint a veszélyes hulladék fogalmába tartozik "az a hulladék, amely vagy annak bármely összetevõje, illetve átalakulás terméke az e rendeletben meghatározott veszélyességi jellemzõk valamelyikével rendelkezik és a veszélyes összetevõ olyan koncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élõvilágra, az emberi életre és egészségre, a környezet bármely elemére veszélyt jelent, illetve nem megfelelõ tárolása és kezelése esetében károsító hatást fejt ki". A rendelet mellékletében lévõ jegyzék három (I. - III) veszélyességi osztályt különböztet meg, és azt az eredetük szerint felsorolt hulladékonként megjelöli.
Ebben a jegyzékben az egyes hulladékok a következõ fõ csoportokba sorolva szerepelnek:
- növényi és állati eredetû hulladékok,
- ásványi eredetû hulladékok,
- kémiai átalakítás hulladékai, valamint
- települési és intézményi hulladékok.
Forrás:
