Van olyan aki annyira előrelátó, hogy már októberben elkezd azon gondolkodni, hogy kinek mit vegyen. Lehet, hogy megvagytok lepődtök, de kevesebb, mint 2 hónappal karácsony előtt szeretnék kitérni a karácsonyi stresszre
Egy új népbetegség, az ünnepi stressz
Karácsony közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk. Ajándékvásárlás, karácsonyfa- és díszbeszerzés, „kinek nem vettem még ajándékot” érzés, és még sorolhatnánk.
A béke és a szeretet ünnepe mára hektikus, csillogó-villogó, idegpróbáló stresszforrássá változott. Bár sokan nem veszik komolyan az ünnepek stressz teremtő szerepét, a karácsonyi stressz korunk egyik valós kórtünete.
A legtöbb feszültséget ilyenkor november-december közeledtével kétség kívül a karácsonyi rohanás okozza bennünk. Az ajándékvásárlás, sütés-főzés, a fabeszerzés, a fa felállítása és feldíszítése mind-mind erősíti bennünk a szorongást.
Az üzletközpontokban és plázákban összezsúfolódott feszült emberek között nehéz nyugodtnak maradni. Mind gyakoribbá válik - bármilyen abszurd is, hogy a zsúfolt bevásárlóközpont parkolóban összeverekednek az emberek egy-egy jó parkolóhelyért.
Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk - legfőképpen önmagunknak - az őszinteség. Hiszen ezt is ki kell érdemelni. Ennek felvállalásához bátorságra van szükség. Mikor ráérzünk az ízére, már működik magától a folyamat.
Aki pedig minél tovább húzza az időt, hogy számvetést végezzen életére vonatkozóan, az könnyen lehet, hogy utópisztikus szindrómában szenved. Klasszikus, képviselője ennek, a Petőfi verséből ismert Pató Pál úr, kinek jelszava az, hogy ,,Ej, ráérünk arra még”.
Nők és a karácsony
Kétségtelenül a nőknek jut a karácsonyi stressz oroszlánrésze – felmérések szerint ugyanis többnyire ők vásárolnak be, ők főznek, és ők gondoskodnak a karácsonyi díszítésről. A stresszre pedig általában beszéddel reagálnak.
A nők újra meg újra átrágják a problémáikat, megvizsgálják elölről-hátulról, minden elképzelhető nézőpontból. Nem azért beszélnek, hogy megoldást találjanak, hanem mert a beszéd megnyugtatja, ellazítja őket.
Csapongva, összevissza beszélnek
Egyszerre több témáról is képesek beszélni úgy, hogy nem jutnak semmiféle következtetésre, csak rendszerezik magukban a feladatokat, tényeket, információkat. A nő agya úgy alakult ki, hogy számára a beszéd legyen a kifejezés elsődleges módja, és éppen ebben rejlik az egyik fő erőssége.
Ha egy férfinak el kell végeznie öt-hat feladatot, csak ennyit mond: „Dolgom van, majd jövök.” A nő viszont rendszer nélkül, véletlenszerűen sorolja el a tennivalóit, megemlítve az összes lehetőséget, és hogy mi közül választhat.
Karácsonykor a nők hosszan sorolják, mi minden miatt idegeskednek. Előadást tartanak a tennivalókról, megmondják, mikor mit kell csinálni, kinek kell karácsonyi lapot küldeni, mit kell főzni, hol célszerű megvenni az ajándékokat, kit hívjunk meg, kit ne. Azért szükséges ez a folyamatos beszéd számukra, mert azáltal, hogy beszélnek róla, máris jobban érzik magukat, vagyis könnyebben viselik az ünneppel járó stresszt.
Egy dolog lebegjen a szemünk előtt
A karácsony a szeretet ünnepe. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy tányér lecsó vagy lazactekercs van előttünk. Egy dolog a lényeg: a szeretteinkkel legyünk.
