IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Az elmúlt hétvégét ismét Krakkóban töltöttük - lassan felnőtt gyermekeink társaságában. Néhány fotóval és egy-egy étellel, illetve hellyel mutatom meg, amit mi láttunk és éreztünk ebben a gyönyörű városban.
Íz utazásunkat kezdjük már magával az odaúttal, ugyanis mindig, amikor utazunk, már Krakkó előtt a hegyekben figyeljük a sajtárusokat, akik hagyományos Oscypek nevezetű, hegyi juhsajtot árulnak az út mentén - amit mi nagyon-nagyon szeretünk. Formáját tekintve többnyire henger alakú, olyan, mint a mellékelt fotón, de árulnak kisebb méretű, rombusz alakúakat is, illetve vékony csíkokat is, amelyek egy-egy kötegben vásárolhatók. Már a Krakkóba érkezés élményét erősíti, hogy útközben is falatozzuk a füstölt, aranybarna sajtokat.
Az út és a megérkezés nagyon csapadékosra sikerült, de nem tartott bennünket vissza, hogy ernyőkkel felszerelkezve, de nyakunkba vegyük a várost. Mivel a hideg és a csapadék komoly párost alkotott, így az esti séta kocsmáról-kocsmára zajlott - míg a közbülső időben élveztük a város nyüzsgését, a fényeit - majd egy-egy ital mellet átmelegítettük magunkat.
A másnap reggel már kicsit vidámabban indult, hideg volt -de legalább nem esett. Ismét nyakunkba vettük a várost, besétáltuk a zsidó negyedet - megnéztük a helyet, ahol majd a vacsoránkat tervezzük. Végig baktattuk a belvárost, majd a régi törzshelyünket kerestük - ahol autentikus lengyel ételeket szoktunk enni - de némi csalódással láttuk, hogy a design nagyon megváltozott, kicsit "trendibb" lett, így tovább keresgéltünk. Találtunk is egy klassz kis kifőzdét a posztócsarnoktól kb 200 m-re, melynek neve Pierogarnia Krakowiacy. Nincs őrült nagy kínálata, de ami van, az nagyon finom, igazi helyi étel, a belső kialakítás pedig magáért beszél. Mi háromféle pirogot ettünk ( káposztás, sonkás és túrós ), előtte forró zurek illetve sütőtökleves volt a bevezető. A napokban ennek hatására már el is kezdtem készíteni a zurek alapját képező rozsliszt alapú kovászt, illetve már a konyhában ott várakozik két sütőtök, hogy ízletes leveske szülessen belőlük.
A szívet és lelket felmelegítő ebéd után ismét séta, nézelődés és kulturális feltöltődés következett, vagyis amit ennyi idő alatt meg lehetett nézni a belvárosban, azt útba ejtettük. Esteledett, így visszatértünk a zsidó negyedbe, ahol a szállásunk is volt - és elmentünk a Szeroka téren lévő Szara étteremhez, melyet szüleim ajánlottak. Mi már ettünk egyszer-kétszer ezen a téren, voltunk az Ariel és az Ester éttermekben is, de anyuék azt mondták, hogy a Szara Kazimierz olyan megkapó volt számukra - hát próbáljuk ki.
Nos nem csalódtunk, sőt. Ezen a helyen olyan családias, de vérprofi hangulat és személyzet fogadott bennünket - hogy le a kalappal. Lengyelországban egyébként is nagyon szeretik a magyarokat közös történelmi szálaink kapcsán, de ezen a helyen túl ezen nagyon szenzitíven észrevették, hogy legnagyobb fiunk "kicsit más", és olyan finoman és kedvesen álltak hozzá, amit kevés helyen tapasztaltunk eddig. Az ételek különlegesek és kiadósak voltak, a kiszolgálás pedig abszolút profizmust mutatott.
Hegyvári Zoltán
alias Húsimádó
Forrás: husimado-eger.blog.hu
