Minőség-ellenőrzés (szigorú bemeneti és kimeneti ellenőrzés 1910-1925, szigorú gyártásközi ellenőrzés 1925-1960): a minőség-ellenőrzés alapelve az volt, hogy állandóan érvényesüljenek az előre rögzített minőségi követelmények.
Elsődleges célként a hiba megállapítása említhető, legfőbb módszerei a szabványosítás és a mérés. A minőség elérésének útja a minőségproblémák megoldása. A minőségügyi szakemberek feladata az ellenőrzés, válogatás, számítások elvégzése és a minősítés. Elsődlegesen a minőségellenőrzési részleg felelős a minőségért.
Nagy hátránya, hogy egyáltalán nem biztosítja a továbbfejlődést, hiszen módszerei elsősorban a hiba megállapítására vonatkoznak a folyamat végén, így nem nyílik lehetőség a folyamat közbeni visszacsatolásra. A felső vezetők teljesen elszakadnak a minőségügyi funkciótól, ezáltal egyre kevesebb információ jut el hozzájuk, így krízishelyzetben nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel.
Minőségszabályozás (1961-1985): fejlődött a technológia, a munkaszervezés, a minőség-ellenőrzés tudománya. A fejlődés során kialakult második fázis elsődleges célja az ellenőrzés és a szabályozás, de a minőség elérésének útja még mindig a minőségproblémák megoldása. A tevékenység hangsúlya a homogén termékek előállítása volt, minél kevesebb ellenőrzés mellett.
Már a gyártási folyamat közben végeztek minőségre vonatkozó méréseket, és a folyamatok szabályozásával biztosították a termék elvárásoknak megfelelő jellemzőit. Eljutottak arra a felismerésre a valószínűségelméleti számítások alkalmazásával, hogy a gyártott mennyiségből kivett minta számítható módon reprezentálja a sokaság jellemző tulajdonságait. A statisztikai mintavétellel történő minőségszabályozás esetén már nemcsak ellenőrzik, hanem igyekeznek kézben tartani a folyamatot, és szerepet kap a helyesbítő tevékenység is.
Minőségügyi rendszerek (1985-1990)
A minőségügyi alrendszerek létrejöttével nemcsak a termelő részlegek és folyamatok, hanem a vállalat minden - a vevő által megfogalmazott igények kielégítésében közreműködő - részlege együttműködik, tevékenysége összehangolódik, és így teljes vállalati folyamatok szabályozására és irányítására nyílik lehetőség. A modell a tágabb termelési láncra, és a hibamegelőzésre fókuszál.
Alkalmazott módszerei a minőségügyi projektek és rendszerek, a minőségügyi szakemberek feladata a minőség tervezése, minőségi programok vezetése és a minőségi rendszer folyamatos értékelése.
Minden részleg felelős a minőségért, és a minőség megközelítésének útja a minőségi rendszer kialakítása és működtetése. A minőségügyi rendszerek felépítésének sokféle lehetősége ismert, leggyakrabban az ISO 9000 szabványsorozat alapján rendeződnek. Ezek a szabványok tulajdonképpen támpontokat adnak a minőségügyi rendszerek kialakításához. Az ISO 9000 szabványsorozat segít abban, hogy az összehangolatlanul funkcionáló rendszerelemek egységes logikai rend szerint kezdjenek el működni, kiküszöbölve ezzel a minőség ingadozását.
Total Quality Management (1990-)
A TQM olyan vezetési filozófia és vállalati gyakorlat, amely a szervezet céljainak érdekében a leghatékonyabb módon használja fel a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat. A TQM felülről, vezetői szintről kiindulva építkezik, átfogja az egész szervezet működését, és nemcsak a folyamatokra terjed ki, hanem az irányításra és az erőforrásokra is.
A hangsúlyt a vevői elégedettségre és a szervezeti működés folyamatos fejlesztésére helyezi. A minőség elérésének útja az állandó versenyképes helyzet biztosítása. A minőségért valamennyi alkalmazott felelős a vezetés elkötelezett irányításával és közreműködésével. A minőség megközelítése: „minőségi” vezetési rendszer.
A TQM nem egy végcél, nem utolsó állomás. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés itt nem fog megállni, és további, még fejlettebb irányzatok fognak kialakulni, és teret hódítani. A kiélezett versenyhelyzet megköveteli azt, hogy a vállalatok maguk is rákényszerüljenek arra, hogy a meglévő és alkalmazott módszereiket továbbfejlesszék.
A minőségügy többféle tudományág egyidejű, komplex kezelésével, többféle ismeretanyag ötvözésével éri el eredményeit. Alkalmazzák a matematikai, statisztikai, logisztikai, szervezési, műszaki, iparművészeti, ergonómiai, gazdasági, pénzügyi, marketing, informatikai, humánpolitikai, stb. területén felhalmozott ismeretanyagot.
