Folytatva a cseh fővárosban tett látogatásunk sztoriját: a második nap szép napsütéses őszi idővel indult. A terv az volt, hogy az estéhez hasonlóan az óvárosban és a Károly hídon sétálgatunk, aztán majd lesz valahogy. 22-es villamos, három megálló - és ott is vagyunk a Vencel téren.
Nappal már nem annyira hangulatos a Vencel tér, bár a tér közepén árusok és kis faházak sorakoznak - mégis hiányzik valami a feelinghez. Nézelődve a kolbászsütők és egyéb pavilonok előtt, az egyik sajtárus lány felvidéki akcentussal megszólít bennünket, üdvözöl, és mosolyogva ösztönöz, hogy kóstoljuk meg a sült sajtjait. Hát lehet ennek ellenállni? Míg Ő csivitel, addig is jár a keze: a formás füstölt sajtokat egy platnin felhevíti, majd egy-egy szelet kenyérkére teszi, mi pedig csemegézünk. Az íz olyan, mint az itthoni árult parenyica sajtok íze, vagy ilyen sajtokat lehet venni a Krakkóba vezető utak mentén - szóval ismerős az íz és illat, de így forrón, lágyan nagyon különleges. Sőt a lány előveszi a "főnök úr" saját sajtját is - az talán még ízesebb, jobban olvad. Elköszönünk, és sétálgatunk tovább.
A mai világ korszerűsége, furcsasága hogy most már nem térképet szorongatunk a kezünkben ( na jó Eszter azért forgatja néha az útikönyvet ), hanem Viktor a telefonján Google térkép és gps segítségével irányít bennünket a kis utcácskákban, sikátorokban. Kiérünk a főtérre, eszméletlen tömeg és több száz náció kakofóniája vesz körül bennünket, mindenki fényképez ( hagyományos géppel, okos telefonnal, tablettel !!! ), külön figyelnünk kell, hogy el ne veszítsük egymást vagy Ádámot.
A tér különböző pontjain utcazenészek, zenekarok, de nem olyan vérszegények, mint az itthoni "tehetség kutató" műsorokban szereplők, hanem vérbeli jazz, dixi és egyéb műfajok keverednek itt. "Kultúr" program a Salvador Dali kiállítás megtekintése: nagy öröm számomra, hogy a srácaink saját igénye volt a kiállítás megnézése - mi pedig "engedtünk az erőszaknak". Persze ez egy grafikai, kisplasztikai tárlat, nem festményekről van szó - de aki szereti az öreg munkáit, annak nagy élmény.
Na az izgalmakat le kell hűteni, irány egy serfőzde. Kis téblábolás, majd megtaláljuk a helyet, ami nekünk való: Pivnice Stupartska ( http://www.pivnicestupartska.cz ). Mivel csak sörözni akarunk, így leterelnek bennünket az alagsorba, ahol a lépcső alatt ott a serfőző berendezés - majd már kérjük is a megérdemelt söröket. Kóstolgatjuk a világos és sötéteket, majd jön egy nagyobb és hangos olasz csoport, mi pedig szedjük a sátorfánkat.
Cél a Károly híd, közben csokibolt és ajándék vásárlás az otthoniaknak, majd a forgataggal együtt ott állunk a Károly hídon. Ádám tobzódik a hajók látványában, mi egymást és a látványt fotózzuk, élvezzük a bábeli zűrzavart.
Hegyvári Zoltán
alias Húsimádó
Forrás: husimado-eger.blog.hu
