Lehet vakon számítógépes játékokkal játszani? És hogyan olvas vajon, aki nem lát? Hogyan ír levelet? Kipróbáltam, nem ment. Az Informatika a Látássérültekért Alapítványnál segítettek
Milyen lehet vakon netezni?
Rég szeretném kipróbálni, milyen lehet vakon netezni. Na, mondom a múltkor, most eljött az idő. Úgyis itt rohadok egész nap a gép előtt. Nem nagy ügy, becsukom a szemem, oszt hadd szóljon.
Húsz percig, ha bírtam. Mondom ilyen nincs. Én vagyok ennyire hülye, vagy vaknak lenni ilyen nehéz?
Pedig amíg láttam, igyekeztem rendesen felkészülni. Hamar kiderítettem, hogy a vakok olyan szoftvert használnak a netezéshez, ami felolvassa nekik, amit nem látnak. A képek, flash-bannerek és animált gifek kiesnek, szerencsére legtöbbjükért nem kár.
Marad a szöveg.
Képernyő olvasó szoftverek vakoknak
A képernyőolvasó szoftverek királya a JAWS (állkapcsok, amúgy a Job Access With Speech rövidítése), a próbaverziót ingyen is le lehet tölteni, már a 9.0-nál jár. Le is töltöttem, fel is tettem a gépre.
Amíg még láttam, gyorsan rendet tettem az asztalomon, félretoltam az egeret, közelebb húztam a billentyűzetet, beállítottam a hangerőt, felvettem a fejhallgatót. Könnyítésképpen előre kinyitottam a böngészőt, kezdőlap az Index. Innen már csak elboldogulok. Hát nem.
"Index.hu. RSS feeds. Page has 11 frames, 56 headings and 246 links. Index dash Index [ezt itt nem értettem ]2 845 271 [ezt sem értettem] 2 845 271. Link graphic Index. " - ha hiszik, ha nem, így kezdődik a JAWS-zal az Index nyitólapja.
A hang amely felolvassa az aktuális cikket
Felolvasva legalább egy perc, és még egyszer annyi, mire megtudom, mi a vezető cikk címe. Mindehhez a szintetikus hang olyan, mintha Székhelyi Józsefet, Homer Simpson magyar hangját gyors angoltanfolyam és egy alapos héliumgázos kezelés után beküldték volna az épülő metróalagútba, és onnan beszélne kifelé.
Az Indexnek szerencsére létezik vakbarát változata is, egyszerű szöveges felület linkekkel. Azzal egyszerűbben boldogulok, de mivel magyar nyelvű kiegészítőm nincs a JAWS-hoz, a cikkek ezúttal úgy hangzanak, mintha Székhelyi József hosszas kaliforniai robottanfolyamról tért volna haza úgy, hogy közben elfelejtett magyarul.
Megfájdul a fejem tőle. Navigálni meg továbbra is kínszenvedés, főleg hogy minden harmadik próbálkozásra találom el az Entert - az egeret ugye el lehet felejteni.
100-zal netezni
"Internetezni a legnehezebb" – mondja megértően Molnár Ákos, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkatársa, aki éppen a JAWS 9.0-át teszteli. "Az alkalmazásokat viszonylag egyszerű megtanulni, mert ugyanott vannak a dolgok, de a szájtokon minden mindig máshol. Ez olyan, mint amikor bejövök ebbe a szobába, simán odamegyek az asztalomhoz, leülök, de ha valaki este betesz ide egy szekrényt, annak biztos nekimegyek."
Ugyanez igaz magára a számítógépre vagy a windowsos desktopra is: Ákos, aki 33 éves, és születése óta nem lát, az Internet Explorert például úgy nyitja ki, hogy nyom egy i betűt a billentyűzeten, mire az Explorer ikonja aktívvá válik, aztán jöhet az Enter. Amivel bajom volt, azzal ő jól elvan.
A szintetikus hangokat megszokta, és a JAWS-t 50 százalékos sebességgel használja, ami nekem már szinte érthetetlen. De Ákos ismer valakit, aki 100 százalékon nyomja, az már emberfeletti teljesítmény, ki ne próbálják otthon. Meghallgatunk 100-zal egy Index-cikket közösen, miszerint Abramovics luxusvillát építene Budán, egy büdös mukkot nem értek belőle, Ákos viszont gyorsabban végighallgatja, mint ahogy én el tudnám olvasni.
Magyar változat
Nyelvi nehézségei azért neki is vannak, a JAWS például nem tud menet közben nyelvet váltani, tehát ha magyarul olvas, akkor New York nevjork lesz, és azt úgy nehéz megérteni.
A 9-es verzióban még nincs magyar modul, ezért Ákos finnül olvastatja fel a magyar szövegeket, úgy egy picit érthetőbb, mint jenki akcentussal. Annak ellenére, hogy a finn-magyar nyelvrokonságot nemrég megcáfolták, teszi hozzá Ákos.
Százból négy szájt szabványos
A 2001-ben létrehozott alapítvány évente tízmillió forint értékű hardvert és szoftvert juttat el pályázatok útján a vakokhoz – a JAWS egy példányát több mint ezer dollárért adják, de az a Braille-klaviatúra, amelyből az alapítványnak is csak egy darab van mutatóba, itthon 1 850 000 forintba kerül.
Szelinger Tamás, az alapítvány informatikai projektvezetője azt mondja, a pénzhiányra megoldás lehet az Ubuntura épülő vakbarát Linux a hozzárendelt beszédszintetizátorral, bár az sokak szerint rosszabb, nehezebben érthető, mint a windowsos megfelelői.
Abban viszont általánosnak tűnik az egyetértés, hogy a Braille-írás fölött eljárt az idő: Ákos mutat egy tapintható pontokból álló ECDL-manuált, van vagy tíz kötet és ugyanannyi kiló, és még keresni sem lehet benne. Talán még egy flopin is elférne az egész, ha lenne még flopi.
Még nagyobb hiányossága a Braille-nek, mondják, hogy zárt rendszer, vagyis a látók nem tudnak vele mit kezdeni, egy szöveges fájlt viszont bárki el tud olvasni, vagy fel tud olvastatni, már ha van számítógépe.
Tamás, aki egy éve dolgozik az alapítványnál, azt mondja, a legtöbbet azzal lehetne segíteni a vakokon, ha a tervezők tartanák magukat néhány egyszerű alapelvhez: nem túl mély, legfeljebb háromszintű struktúra, alt tagekkel ellátott képek, és úgy általában a nemzetközileg is elfogadott W3C szabványhoz való igazodás – ez utóbbi feltételnek ma a világ webszájtjainak alig több mint 4 százaléka felel meg, ami a vakoknak rossz, a látóknak meg egyenesen kínos.
Videojáték helyett audiojáték
Nem megy a Far Cry? Mindig lelövik a Crysisban? Akkor próbálja ki a Shades of Doom nevű akciójátékot, amiben labirintusszerű környezetben különböző fegyverekkel szörnyeket kell gyilkolni – vakon. Ez nem videojáték, hanem audiojáték.
Én kipróbáltam, és mivel a fegyverváltó billentyűkombinációt elfelejtettem, puszta kézzel sikerült megölnöm egy szörnyet. Legalábbis azt hiszem, hogy megöltem. Látni nem láttam.
A vakoknak készített játékok közös jellemzője, hogy az ember hang alapján navigál, a Shades of Doomban például 10 láb (kb. három méter) széles folyosókon kell bolyongani, sztereóban visszhangoznak a léptek, aztán ha falnak ütközünk, akkor kicsit másképpen visszhangoznak. Ha morgás vagy üvöltés, akkor szörny, és harcolni kell.
Hang vezérli a vak játékost
Próbálják ki, egészen különös élmény. Az egeret itt is el lehet felejteni, de sebaj, az irányítás pofonegyszerű: oldalazni például ctrl+shift+jobb/bal nyíl kombinációval kell, 180 fokban megfordulni meg a ctrl+lefelé nyíllal.
A sima jobbra-balra nyíl 6 fokkal elfordítja a karaktert, tessék kiszámolni, akkor hány gombnyomás kell egy 97 fokos fordulathoz úgy, hogy közben támad a szörny.
Ákos amúgy szokott játszani hang alapú autóversenyes játékkal is (azt ki sem merem próbálni), és egy időben végigpróbált egy csomó szöveges alapú kalandjátékot, MUD-ot is, köztük az Elveszett világot, a Brutaliát és a Traviant, de ugyanazt mondja róluk, mint bárki más, aki játszott velük: olyan sok időt elvesznek az embertől, hogy már veszélyesek.
Rengeteg a nyitott ablak
"Mindig kacsintgattam a számítástechnika felé, de a masszőrködés meg a dobolás mellett túl sok lett volna" - mondja Nagy Árpád, aki nemrég múlt hatvan, a MÁV-kórházban dolgozott gyógymasszőrként 33 évig, és több együttesben is dobolt, mielőtt végleg megromlott a látása.
Az alapítvány tanfolyamán vagyunk, öten ülnek egy-egy monitor előtt egy kis szobában, a központi fűtés olyan meleget csinál, hogy a nyitott ablak ellenére csorog rólunk a víz. A tananyag: e-mail elküldése.
" A küldés parancs a fájl menü üzenetküldés menüpontja" - diktálja az oktató, Fehér László, majd amikor Bognár Lászlónénak problémája akad a címzett mezővel, azonnal ott terem, közel hajol a monitorhoz, és egy méretes nagyítóval, Sherlock Holmesként vizsgálja a To: fieldet.
Az idős korosztály is élvezi a számítástechnikát
"Alapvető windowsos ismeretek hiányoznak, mindenki más háttérrel érkezett, nehéz összeboronálni a tudásszinteket"– mondja az oktató, én meg bólogatok, de közben magamban azt gondolom, itt rohadjak meg, ha tudtam, mit csinál a Shift-Tab, pedig a 3.1-es Windowszal kezdtem. Persze egérrel.
Bár az ablakokat néha elfelejtik becsukni, és ebből az oktató szerint gyakran adódnak gondok, a nyugdíjas korú tanulók le vannak nyűgözve a számítástechnikától. "Fantasztikus" - mondja Németh László, aki egy szál atlétatrikóban és aranyláncban harcol az Outlook Express-szel.
Mostanra 20 000 kötetes elektronikus könyvtárat gyűjtött össze, amit persze soha nem fog elolvasni, de akkor is. "Szkennelünk is, és vannak ekönyvlisták, én most éppen Wass Albertet olvastam" – mondja László.
A vakok nem is olyan vakok
"Wass Albertet én már elolvastam, én most Ken Follettet olvasok" – húzza elő az adu ászt Árpád, a masszőr-dobos. "Nagyban megy a cserebere, már a tanfolyam előtt fél kilenckor itt szoktunk gyülekezni. És Skype-olunk is".
Tamással, a fotóssal kifelé tartunk az alapítvány épületéből, elmegyünk három, a lépcső tetején beszélgető munkatárs mellett, odaköszönünk, vagyis ők köszönnek ránk, mi meg vissza. Elérünk a kertkapuhoz, de be van zárva.
Tamás visszanéz, és megkérdi, hol a kapunyitó gomb. Ott, a korláton, csak nyomd meg. Hárman magyarázzák neki egyszerre. Egyikük sem lát.
