Egy új megközelítéssel álltam neki a karaj elkészítéséhez, és nagyon szuper lett a végeredmény!

Hozzávalók:
• 1-1,5 kg sertéskaraj
• 3 fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1-3 szál újhagyma
• 1 fej kápia vagy kaliforniai paprika
• 10-15 dkg füstölt sonka
• 2-3 ek sertészsír
• 1-1,5 dl fehérbor
• 1 tk kömény
• 1 tk oregánó
• 1 tk bazsalikom
• 1,5-2 ek oliva
• só és bors gazdagon
• bacon csíkok
• 5-7 fej burgonya
A karajt egy kicsit lehártyázzuk, majd kb 1,5 cm szélesen bemetszéseket végzünk rajta, de úgy, hogy alul azért maradjon egy kis húsos rész - vagyis ne vágjuk át az egész karajt. Egy kisebb edénykébe szórjuk bele az oregánót, a köményt és a bazsalikomot, majd öntsünk rá olivát. Ezzel a fűszeres kombóval kenegessük át a húst úgy, hogy a zsebekbe is jusson a fűszeres oldatból. Sózzuk és borsozzuk be a karajt, majd forduljunk a többi összetevő felé.
Gyakorlatilag minden összetevőt szeleteljünk, daraboljunk fel. A húst tegyük egy hőálló tálba, amit előtte kikentünk zsírral. A zsebekbe kezdjük el beletömködni a felaprózott összetevőket - természetesen mindenki saját ízlése és ötlete alapján járjon el.
A burgonyákat meghámozzuk, majd hosszanti irányban négyrét vágjuk mindet. A tálba a húsok mellé pakoljuk őket, majd szintén sózzuk a felületüket. A hagymából - ha még maradt - akkor ezekre is szórhatunk, illetve én 3 szelet bacont is pakoltam a karaj tetejére, hogy ne száradjon ki nagyon a sütés közben. A tálba kevés vizet vagy bort öntünk - én mindkettőt használtam a párolási szakaszhoz.
Alufóliával lefedjük az edényt, majd irány az előmelegített sütő, ahol 160-170 C-on 2 órán át hagyjuk párolódni a cuccot.
Miután letelt ez az idő, ezután levesszük az alufóliát, majd kicsit feljebb tekerjük a sütőt - és még 1-1,5 órán át sütjük a húst. ( Én annyiban variáltam, hogy a burgonyákat egy időre kivettem a hús mellől, mert már elég puhák voltak - és csak a pirítás végén tettem vissza, így aztán tökéletes lett a végeredmény. )
Tálaláskor érdemes a húst átlósan felszeletelni, így a hús és a hagymás, paprikás töltelék egy érdekes formavilágot hoz a tányérunkra, mellette pedig a vajpuha, de mégis ropogós burgonya egészíti ki az így sem gyenge ízvilágot.
Hegyvári Zoltán
alias Húsimádó
Forrás: husimado-eger.blog.hu